Amikor már nem motivál semmi. A kiégés

Kedvetlennek, fáradtnak és fásultnak érzed magad? Nem lelkesedsz már a munkahelyi feladataid iránt? Úgy érzed, munkanapjaid céltalanok és kimerítőek? Ha igen, és emellett még az is jellemző, hogy türelmetlen és ingerült vagy másokkal és minden idegesít, akkor bizony a burn out, azaz a kiégés tipikus tüneteivel küzdesz.

Az életünk folyására jellemző az „egyszer fent”, „egyszer lent” állapotok váltakozása, ezzel alapvetően nincs is baj, hiszen hosszútávon egyensúlyt eredményez. Az, hogy átmenetileg nem érzed magad jól a bőrödben, vagy vannak „nem szeretem” feladataid, teljesen természetes. Ha azonban az alábbi sztoriban magadra ismersz, nem árt elgondolkodnod…

Egyik kliensem, Éva két és fél éve dolgozott egy multinacionális nagyvállalatnál középvezetői pozícióban, amikor megkeresett. Amikor Éva odakerült, a cég egy nagy projektbe vágott bele, és a feladat elvégzésére több embert is felvettek. Éva rögtön kapott is huszonöt beosztottat, és rendkívül élvezte feladatait, úgy érezte, munkája igazi önmegvalósításra ad lehetőséget, ahol szakmailag kibontakozhat, és teret adhat ötleteinek. Amikor Éva megkeresett, a projekt még mindig futott, ő azonban a munkanapjait fokozatosan egyre értelmetlenebbnek, céltalanabbnak érezte, és már semmiféle szakmai kibontakozásra vagy önmegvalósításra nem látott lehetőséget. Szakmai hétköznapjait unalmasnak érezte, és szenvedett attól az érzéstől is, hogy karrierje megrekedt. Munkatársaival egyre elégedetlenebb lett, és a korábban lelkes lány már nem is szeretett bejárni a munkahelyre. Ugyanakkor nem élvezte a szabad napokat sem, hétvégén nem tudott magával mit kezdeni, csak folyamatosan azon járt az agya, mit kellene tennie, hogy valami változzon. Kikapcsolni nem tudott, és általában fáradtnak, kimerültnek érezte magát, gyakran szenvedett migrénes tünetektől is.

Nos, igen… A kiégés egy érzelmi állapot, amit a munka világában akkor érez a dolgozó, amikor belefárad munkájába és korábban oly nagyon szeretett feladataiba, miközben elveszíti munkamotivációját és nem látja a saját maga általi befolyásolási lehetőséget sem. Úgy érzi, kiszolgáltatott a körülményeknek és tehetetlen a helyzettel szemben.

Melyek a legveszélyesebb élethelyzetek?

  1. Ha a dolgozónak nincs lehetősége kibontakoztatni saját ötleteit, és megvalósítani saját elképzeléseit. A nagyfokú felettesi kontroll, a dolgozói döntések felülbírálása vagy figyelembe nem vétele, illetve az olyan munkahely, ahol a dolgozó nem kap visszajelzést munkájának minőségéről, előbb-utóbb kedvetlenné és motiválatlanná teszik a dolgozót.
  2. Veszélyesek lehetnek azok az időszakok is, amikor a dolgozó lezár egy-egy intenzívebb munkafázist, olyankor ugyanis a nagy lelkesedést és energiabefektetést kívánó időszakot követően céltalannak érezheti munkanapjait. Ha ezt követően szinte azonnal kezdődik egy újabb projekt, a dolgozó csak sodródik az árral, ami nagy energiákat emészthet fel, hiszen ilyenkor nincs ideje átgondolni a történéseket és levonni a következtetéseket, hanem folyamatosan egy teljesítmény szempontjából felfokozott állapotban van.
  3. Az is előfordulhat, hogy miután nagy energiákat befektetve a dolgozó teljesít egy aktuális projektet, azt éli meg, hogy mindent elért, ami feladata volt, és ez az érzés alapozza meg a kiégés folyamatát.
  4.  Azok, akik sokat dolgoznak emberekkel akár szociális területen, akár a versenyszférában, szintén fokozottan ki vannak téve a kiégés veszélyének. Az emberi kapcsolatok, az emberi problémákkal járó felelősség és annak terhe olyan nehéz súly lehet, ami egy idő után kimeríti a dolgozót. Az emberi problémákkal és sorsokkal összefüggő munkakörök fokozott terhelést jelentenek.
  5. A nagy teljesítménymotivációval rendelkező, perfekcionista, sikerorientált emberek is kiéghetnek idővel. Okozhatja ezt az, hogy nagy energiákat fektetnek a munkába, és idővel elfogy ez a tartalék, de a nagy teljesítménymotivációval függ össze az is, ezek az emberek igénylik a kihívásokat és a terhelést, és ha a munka jellege megváltozik, vagy a piac pang, ők nagyon hamar fásultnak és fölöslegesnek érezhetik magukat, ami valószínűsíti a kiégés megjelenését. Tipikusan így „működnek” a lelkes vezetők vagy szakemberek, akik idővel belefáradnak a nagyfokú intenzitást és aktivitást igénylő feladatokba, illetve a hirtelen kiüresedő hétköznapokba.

A kiégés fázisai

Valamennyi fentebb említett típusra jellemző, hogy eleinte óriási lelkesedéssel viszonyulnak feladataikhoz. Nagy lendülettel, nagyfokú aktivitással, fokozott teljesítménymotivációval végzik feladataikat, ezt a kezdeti szakaszt az idealizmus szakaszának hívjuk, melyre gyakran jellemző, hogy a lelkesedés túlzott, és a dolgozó egyén nem reális célokat tűz ki maga elé, idealizálja a munkát és a feladatait.

A nagyfokú aktivitásnak és lendületnek köszönhetően a dolgozó eleinte általában sok-sok pozitív visszajelzést kap hozzáállásáról, munkájának minőségével kapcsolatban, melyek megerősítőként funkcionálnak, és a dolgozót még lelkesebbé téve fokozott aktivitásra ösztönzik. Ebben a fázisban – ami a realizmus szakasza – a dolgozó kreatív, hatékony munkát végez, szociálisan érzékeny.

Ez a teljesítményfokozódás azonban egy idő után megáll, a munkaaktivitás csökkenni kezd, a dolgozó szociális attitűdjének érvényesülése, az ügyfelek felé korábban megnyilvánuló kedvessége, támogató hozzáállása csökken. Ez a stagnálás szakasza, melyre nem ritkán jellemző a dolgozó érdektelensége.

A negatív hangulattal eleinte együtt járó tökéletességre törekvésből könnyen bizonyítási kényszer alakulhat ki, ami a kiégés melegágya. A dolgozó napjainak már egyre nagyobb részét tölti ki a munka, társas kapcsolatai elszegényednek, privát szférája beszűkül. A nagyfokú munkahelyi aktivitás egy idő után átbillen, teljesítménye romlani kezd, és egyre inkább aggódni kezd saját helyzete miatt, amit környezete előtt próbál titkolni. Ez azonban fokozhatja az elmagányosodás és a hatékonytalanság érzését, ezáltal a dolgozó egyre többet becsmérli magát és feladatait, egyre rosszabbul érzi magát a bőrében, már nem élvezi munkáját, a napi kihívásokat. Szeretne a helyzetből szabadulni, de nem tud. Ez a frusztrációs szakasz.

Végül a dolgozó minimalizálja a kapcsolatot kollégáival, klienseivel, mások segítő megnyilvánulásait elutasítja, hiszen a helyzet javulására semmilyen körülmények között nem lát esélyt. Ez az apátia időszaka.

Mit lehet tenni, ha már kialakult?

A lelkesedés fázisában sokat segíthet a realitás mérlegelése, ami visszahúzhatja az „elszállt” dolgozói ambíciókkal rendelkező delikvenst, és valós célok, feladatok, valamint kezelhető munkamennyiség vállalására ösztönzi őt. A stagnáció állapotában, amikor a megrekedés a vezető tünet, hatékonyak lehetnek a tudatosítást célul kitűző beszélgetések pl. a vezetővel, vagy a fejlesztő, új ismereteket és élményeket adó vagy készségfejlesztő alkalmak, pl. előadások, képzések és tréningek. Ha az egyén a frusztráció fázisában van, leginkább az energetizáló, optimizmusra serkentő hatások segíthetik, az apátia időszakában pedig a reális új célok és feladatok megtalálására törekvés.

Posted in Blog and tagged , , , .