Ne mindig csak a munka!

Versengő világunkban egyre gyakrabban tapasztalom, hogy bizonyos emberek a „rengeteg munkám van” jelenséggel próbálják magukat értékessé tenni környezetük – vagy még inkább saját maguk számára. Mintha ez egyfajta szlogen lenne sokak számára… Tudjátok, azokra az emberekre gondolok, akik mindig nagyon elfoglaltak, mindig sok munkájuk van, mindig „full-on vannak”, mindig „csontra járatják magukat”.

Ezek azok az emberek, akikkel soha nem lehet közös programot egyeztetni, vagy ha igen, akkor is arról beszélnek, mennyire leterheltek is ők, vagy hogy éppen miféle pszichoszomatikus tüneteket produkálnak (természetesen a „sok munka” miatt). Ők azok, akik mindig internet közelében vannak, csekkolják az e-mailjeiket, és várják, hogy valaki mikor ír nekik. Mindig a munkájukról beszélnek és a „rengeteg feladatról”, ami folyamatosan vár rájuk.

Szeretném hangsúlyozni, hogy most nem azokról van szó, akiknek időközönként sok feladata van, de egy átmenetileg túlterhelt időszakot követően újra normális keretek közé terelik a munkát. Azokról van itt most inkább szó, akiknél egyfajta életformává vált az, hogy a munkán keresztül ragadják meg saját értékességüket. A munkahelyen mindig mindenről ők akarnak először tudni, mindig a tűz közelében igyekeznek maradni, mindig mindenről van véleményük, azt gondolják, mindenhez értenek, ők válaszolnak először az e-mailekre, és még otthon is a feladatokon és saját térnyerésükön kattog a fejük. Tehát nem egyszerűen arról van szó, hogy (átmenetileg) sokat dolgoznak, hanem párosul ehhez egyfajta személyiség is, melyre két dolog lehet leginkább jellemző:

  • egyrészt egyfajta túlpörgetettség, amit szaknyelven „A” típusú személyiségnek hívunk. Ezek azok az emberek, akik mindig fontoskodnak, pörögnek, mindig új ötlettel állnak elő, szerveznek, terveznek, másokat is irányítani akarnak – már-már fárasztó mértékben. Jellemzően több feladatot vállalnak, mint ami reálisan teljesíthető, ezért mindig el vannak maradva.
  • Másrészt jellemző lehet rájuk egyfajta beszűkültség: nincs más dolguk, mint az, hogy dolgozzanak. Nem kedvelik a társaságot, nem igazán találják a helyüket, ha társaságban vannak vagy másokkal beszélgetnek, és a munka számukra egyfajta biztonságos tereppé alakul, ahol a maguk uraként magabiztosan mozognak.

Nos ezek az első tünetei (együtt, de akár külön is) a munkamániássá válás folyamatának. Ami tudományosan bizonyított, hogy szenvedélybetegségnek tekinthető. És hogy miért is problémás ez a fajta viselkedésmód? Leginkább azért, mert ezen emberek körül ténylegesen eltűnnek a társak, a barátok, másrészt pedig azért, mert mindeközben a munka, a feladatvégzés egyfajta rögeszmévé válik számukra, és minden más kiüresedik.

Veszélyes dolog ez, mert beszűkül a személyiségük is, és bizony a beszűkült személyiség megküzdési potenciálja sokkal rosszabb, mint a jól differenciált személyiségé. Gondoljunk csak bele, mi történik a fent bemutatott egyénnel – akinek mindene a munka – ha valami a munkahelyén rosszul alakul! Azt fogja érezni hirtelen, hogy „minden” rossz. Persze, hiszen neki a „minden” az magát a munkát jelenti…

Ellenben ha egy jól differenciált személyiségről van szó, aki több különböző életszerepben is képes kiteljesedni, ez a veszély nem áll fenn. Ő ugyanis ha valami rosszul alakul a munkahelyén, képes erőt meríteni egyéb szerepeiből, pl. abból, hogy attól ő még jó barát-barátnő, anya-apa, feleség-férj, stb. lehet. De igaz ez fordítva is: ha a magánéletében nem alakul valami jól, a munka számára egyfajta töltekezési terep lehet, ami segít helyrebillenteni önbizalmát. Ezt jelenti lényegében a munka és a magánélet egyensúlya.

Fontos hát, hogy ne csak akkor érezd magad értékesnek, ha sokat dolgozol. Ne csak a munkához kapcsolódó feladatok elvégzése révén érezd azt, hogy valaki vagy. Hagyd kiteljesedni egyéb életszerepeidet is, és élvezd azt az időszakot, amit nem munkával töltesz. Akard megtalálni saját egyensúlyodat.

Ez a hozzáállás pedig leginkább fejben dől el, és az értékeket neked kell úgy priorizálni saját magad számára, hogy jól érezd magad. Törekedj arra, hogy a munkán kívül is legyenek elfoglaltságaid, próbáld színezni az életedet azzal, hogy többféle életszerepben is kiteljesedsz. Legyen időd a családra, a barátaidra, tudatosan törekedj arra, hogy legyenek közös programjaitok – és lásd meg ebben a jót, örülj ennek az időnek, az élményeknek. Hagyj időt a hobbidra, azokra a tevékenységekre, amikkel szívesen foglalkozol. Fáradj el rendszeresen azért, mert sportolsz, kirándulsz. Legyen olyan időszak minden héten, ami a tiéd, és amikor csak magaddal foglalkozol. Ha csak egy fél órára is. Hidd el, megéri.

Posted in Blog and tagged , , , , .