Ne mindig csak a munka!

Versengő világunkban egyre gyakrabban tapasztalom, hogy bizonyos emberek a „rengeteg munkám van” jelenséggel próbálják magukat értékessé tenni környezetük – vagy még inkább saját maguk számára. Mintha ez egyfajta szlogen lenne sokak számára… Tudjátok, azokra az emberekre gondolok, akik mindig nagyon elfoglaltak, mindig sok munkájuk van, mindig „full-on vannak”, mindig „csontra járatják magukat”.Continue reading

Az nem normális dolog, ha zaklatnak a munkahelyen!

A főnököd vagy a munkatársak állandóan kritizálják a teljesítményedet? Vagy olyan dolgok miatt piszkálnak, amelyeknek a munkádhoz semmi köze nincs (pl. hobbi, közösségi aktivitás, vallási nézetek, nemi identitás)? Esetleg azt tapasztalod, hogy rajtad nevetnek és nem veled? Vagy azt, hogy pletykálnak róla, valótlanságokat állítanak a hátad mögött? Esetleg a főnököd szándékosan időről időre olyan feladatokat ad, amelyekről már az elején lehet tudni, hogy úgysem tudod megoldani?

Continue reading

Az állás elvesztése mint lehetőség

A mai rohanó, ideges világban gyakran tapasztaljuk, hogy hol az egyik, hol a másik ismerősünk veszíti el az állását. Vagy elküldik, vagy önszántából mond fel azért, mert „nem jó”. Én nem mondom, hogy állást elveszíteni jó dolog, de azért nem feltétlenül kell az ez által kialakult élethelyzetet katasztrófaként megélni. Persze, ha az ember átmenetileg bizonytalan egzisztenciális helyzetbe kerül, az nem jó, és mihamarabb megoldást kell találni. Az sem jó, hogy a napok alapvető struktúrája átmenetileg elvész. Ugyanakkor hangsúlyoznunk kell: ez az élethelyzet egy lehetőség is. Egy lehetőség az élettől, hogy az ember kicsit fellélegezzen, és valami újba, másba, jobba fogjon.

Continue reading