Life coaching-ot ajándékba?

Nem egyszer kaptam már olyan felkérést, hogy rokon, barát, barátnő szülinapjára, egyéb neves alkalom esetén life coaching-ot adnátok ajándékba. Mivel időről időre előkerül ez a téma, azt hiszem, egy blogbejegyzést mindenképp megér az ezzel kapcsolatos véleményem. Egyrészt örömmel tölt el, hogy rátaláltok a szolgáltatásra, és elolvasva a weboldalamat, úgy érzitek, “no ez jó ajándék lehet XY-nak”, hiszen úgyis “dolga van magával”/”foglalkozni akar magával”/”vannak problémái”. Amikor ennek okán írtok, és ajándék címszó alatt elkezdtek egy coaching alkalmat megszervezni a kedves ismerősnek, az személyemre nézve mindenképp egy pozitív kezdeményezés a részetekről, amit ez úton is köszönök! 🙂 Másrészt azonban nem győzöm hangsúlyozni, hogy pszichológushoz vagy coach-hoz menni csak olyannak szabad és akkor, aki és amikor épp erős motivációt érez arra, hogy változtasson, tegyen magáért. Csak annak, aki elkötelezett az érdemi változást előkészítő tartós munka iránt. Egy ilyen folyamatban részt venni ugyanis nagyon kemény munkával jár, belevágni csak akkor szabad, ha a kliensjelölt ezt tudja és vállalja.

Mi a baj az ajándékba adott life coaching szolgáltatással?

1. probléma: Az igény, hogy elmenjen egy kompetens szakemberhez, aki tud támogatást nyújtani a probléma megoldásában, nem a kliensjelöltben fogalmazódik meg, hanem valaki másban.

Ha ezt Te, mint ajándékozó fél kommunikálod a megajándékozni kívánt ismerősöd, azaz a kliensjelölt felé, azzal azt üzened, hogy „kedves Barátom, tennivalód van magaddal, nem vagy okés, csinálj valamit magaddal”. Ez a legtöbb kapcsolat esetében túlmutat azon a határon, amit az emberek még szívesen elfogadnak másoktól, nem beszélve arról, hogy ebben a formában egy ilyen felvetés bántó is lehet. Mindennek eredménye pedig szakmai szempontból a “küldött eset szindróma” lehet, amikor a coaching-ban való részvételre a motiváció egy külső kezdeményezés hatására fogalmazódik meg, ami nagymértékben csökkenti a munka hatékonyságát.

2. probléma: Nem biztos, hogy a jelölt számára ez a legjobb megoldás.

A második szempont, ami evidens módon felmerül, hogy mindenki más módszerrel tudja jól kezelni a problémáit, és nem mindenkinek a life coaching a megfelelő szolgáltatás. Ahogy bármilyen más esetben is amikor (akár sokkal egyszerűbb) szolgáltatást adsz ajándékba, nagyon utána kell járni, hogy vajon részt venni abban a folyamatban az illető számára vonzó és komfortos lesz-e. Mert ebben egyáltalán csak gondolkodni is akkor szabad, ha e kérdésre a válasz egyértelműen “igen”.

3. probléma: Nem az választja a szakembert, aki menni fog hozzá.

A coaching munka szempontjából óriási jelentősége van annak az információgyűjtési folyamatnak, ami a szakemberválasztást megelőzi. Sok információra van szükség ahhoz, hogy a kliens ki tudja választani a számára szimpatikus szakembert, és még ilyen tudatosan előkészített esetben is felmerül, hogy valami nem stimmel a két ember (coach és kliens) között. Ezt szaknyelven úgy hívjunk, “nincs meg a rapport”. Márpedig anélkül nem lesz hatékony a közös munka.

Ezeket a szempontokat akkor is át kell gondolnod, ha magadnak keresel pszichológust vagy coach-ot. Viszont amikor úgy döntesz, hogy másnak keresel, nem fogod tudni mindezt jól átgondolni, tekintettel arra, hogy a másik fejével nem tudsz gondolkodni. 🙂 Ezért inkább – ha azt érzed, hogy a kedves ismerősnek hasznos lenne részt venni egy konzultációs folyamatban egy szakemberrel –, akkor az érdeklődését és a nyitottságát próbáld aktivizálni e tekintetben, és ne azzal „segíts”, hogy Te végzed el helyette a nagyon fontos alapozó munkát, amit követően őt már csak kész helyzet elé lehet állítani. Ezzel ugyanis nagy valószínűséggel romlani fog a konzultációs folyamat hatékonyságának és sikerességének esélye, tehát pont az ellenkezőjét éred el annak, amit valójában szeretnél.

Posted in Blog.