Elkerülni úgysem tudod, tanuld meg hát menedzselni. A stressz

A stressz mindennapi életünk része, elkerülni nehezen tudnánk. Ugyanakkor mégis az a jellemző, hogy az emberek többsége valami rossz dologként értelmezi a stresszt. Holott nyilvánvalóan szükségünk van rá. Hogy miért? Azért mert a hozzá kapcsolódó egyensúly-felborulás óriási lendületet adhat a cselekvéshez, képes a szervezet energetizálására egészen addig, amíg kontroll alatt tudjuk tartani.

Mi a stressz?

Minden, ami ellentmond énképünknek, ami megkérdőjelezi kompetenciáinkat, ami képességeink határát érinti, stressznek tekinthető. Éppen ezért bármi lehet stresszforrás, de ami neked stressz, nem biztos, hogy másnak is az.

A stressz nem mindig káros vagy megbetegítő, a szituáció jellemzőitől és az egyén tulajdonságaitól, tapasztalataitól függően van optimális stressz szint. Ez jelenti azokat a kihívásokat, amelyekre vágyunk, amik erőt és energiát adnak, lelkesítenek. Szoktuk ezt eustressznek is hívni, ez az, ami hozzásegít ahhoz, hogy frissek legyünk, lelkesedjünk, vagy elkészüljünk határidős munkáinkkal. Ez az, amire a hatékonyság érdekében szükségünk van, és amit nem kell kezelni. 🙂

Ha azonban ez a stressz-szint elkezd emelkedni, a szervezet egyre nehezebben tud vele megküzdeni. Ezt hívjuk distressznek, és ez az, ami már túlságosan megterhelő a szervezet számára, ezáltal felmorzsolja energiáinkat, felemészti erőforrásainkat, súlyosan károsítja egészségünket.

Legtipikusabb stresszforrások a munkahelyen

Az ébren töltött idő igen nagy százalékát töltjük munkahelyünkön, lényeges kérdés tehát, hogy miként érezzük ott magunkat. A munkahely többféleképpen válhat stresszforrássá, az egyik legtipikusabb ok a fizikai körülményekre vezethető vissza. Triviális, de mégis óriási stresszforrás lehet a szükséges munkaeszközök hiánya vagy hiányossága, vagy pl. a hőmérséklet és megvilágítás nem megfelelő volta.

A feladat jellemzői is funkcionálhatnak stresszforrásként, ha nem illeszkednek kompetenciáidhoz. Ha a feladat új és ismeretlen, vagy túl nagy felelősséggel jár; ha kétértelmű és bizonytalanságot kelt; ha érthetetlen és a képességeidet kérdőjelezi meg, az számodra romboló distresszként funkcionál. A sürgető, időnyomással járó munka egy ideig kifejezetten inspiráló lehet, ha azonban a rendelkezésre álló idő irreálisan rövid, és kezelhetetlenül nagy munkatempóval kell dolgozni, az egyén egy idő után bizony nem élvezi azt. Nem jó az sem, ha a feladat túlságosan bonyolult, de a túlzottan egyszerű feladat is igencsak frusztráló lehet.

A dolgozói szerephez kapcsolódó sajátosságok is válhatnak stresszforrássá. Pl. ha nem egyértelmű, hogy pontosan mi a feladatod, vagy nem rendelkezel annyi információval a feladatra vonatkozóan, hogy tudj önállóan priorizálni, döntéseket hozni, akkor rosszul fogod magad érezni. Szerepkonfliktus forrása lehet az is, ha ellentmondó elvárások fogalmazódnak meg veled szemben, vagy ha olyan feladatok elvégzésére kényszerítenek, melyeket valójában nem neked kellene elvégezni.

Megküzdés a stresszel

Amikor tudatos erőfeszítést teszünk a stressz kezelése érdekében, megküzdésről beszélünk. Ez a tudatos erőfeszítés megnyilvánulhat több szinten, de két alapvető formája van: az érzelemközpontú és a problémafókuszú megküzdés. Ha az egyén speciálisan a problémára összpontosít, és arra törekszik, hogy a helyzetet megváltoztassa, vagy a jövőben elkerülje, problémaközpontú megküzdésről beszélhetünk. Az egyén ilyenkor a helyzet megoldására törekszik, alternatívákat dolgoz ki, és végrehajtja azokat.

Az érzelemközpontú megküzdésre jellemző az érzelmek elhatalmasodásának megakadályozására való törekvés. Ennek hátterében az áll, hogy az egyén befolyásolhatatlannak érzi a körülményeket, így csak arra törekszik, hogy érzelmileg minél kevésbé rossz állapotban vészelje át a történéseket.

Egyik megküzdési mód sem jobb vagy rosszabb a másiknál, helyzettől függ, hogy melyiket érdemes alkalmazni. Stresszhelyzetekkel ugyanis nap mint nap szembesülünk, éppen ezért a megküzdés hatékony módjait kell megtanulnunk, ahelyett, hogy a stresszhelyzeteket próbáljuk elkerülni.

A legjobb módszerek

1. Mindenekelőtt fontos, hogy lásd optimistán azokat a dolgokat, amelyek stresszként funkcionálhatnak. Ha a stresszhelyzeteket alapvetően kihívásként, feladatként fogod fel, sok sérüléstől megóvhatod magad. Minél inkább nyomásnak vagy megterhelésnek címkézed ezeket a hatásokat, annál súlyosabb teherként nehezednek rád. Eljön persze az a pont, amikor ezeket a hatásokat már nem lehet nem negatívan értelmezni.

2. Ezen hatások kezelése szempontjából fontos, hogy fizikailag karbantartsd magad, jó erőnlétet biztosítva ezzel szervezetednek. Az egészséges, masszív szervezet ugyanis jobb megküzdő-képességgel rendelkezik, és a mozgás önmagában is stresszoldó hatású. Lényeges a kiegyensúlyozott evés és alvás is.

3. Fontos az érzelmi kiegyensúlyozottság is, valamint az erőt adó szociális kapcsolatok ápolása. Kellenek azok a személyek, akikkel meg tudod beszélni örömödet, bánatodat, ezekből a kapcsolatokból ugyanis még a nehezebb pillanatokban is tudsz erőt meríteni.

4. Szükséges továbbá a tudatos kikapcsolódás és pihenés is. Legyen a hétköznapok része azoknak a tevékenységeknek a gyakorlása, melyeket szívesen végzel, és iktass be olyan időszakokat, amikor maximálisan a pihenésre és a feltöltődésre összpontosíthatsz.

Posted in Blog and tagged , .
  • Kedves Rita!

    A 4. pont talán a legfontosabb szerintem. Kell egy hely, egy tevékenység ahol és ami közben úgymond átvált az ember és megszűnik a kattogás, a munkán gondolkozás, a következő hibalehetőség keresése. Az én helyemből speciel most épp hajókikötőt csinált a BKV, de kinéztem a következőt.

    Norbi