Az nem normális dolog, ha zaklatnak a munkahelyen!

A főnököd vagy a munkatársak állandóan kritizálják a teljesítményedet? Vagy olyan dolgok miatt piszkálnak, amelyeknek a munkádhoz semmi köze nincs (pl. hobbi, közösségi aktivitás, vallási nézetek, nemi identitás)? Esetleg azt tapasztalod, hogy rajtad nevetnek és nem veled? Vagy azt, hogy pletykálnak róla, valótlanságokat állítanak a hátad mögött? Esetleg a főnököd szándékosan időről időre olyan feladatokat ad, amelyekről már az elején lehet tudni, hogy úgysem tudod megoldani?

Hát igen. A fenti  helyzetek nagyjából ki is merítik a munkahelyi pszichoterror (mobbing) fogalmát. A mobbing lényege ugyanis az, hogy a környezetedben lévők szándékosan nehézséget, szenvedést akarnak neked okozni, rajtad poénkodva, téged piszkálva akarnak szórakozni, vagy a munkádat olyan mértékben és módon nehezítik meg, hogy esélyed se legyen jó teljesítményt elérni. És hogy mi ennek célja? Sok minden lehet, de mindenekelőtt az áldozat gyengítése, megszégyenítése, kikezdése, ellehetetlenítése.

Kiből lehet áldozat?

Sokan azt gondolják, mobbing áldozatává csak a visszahúzódó és tehetetlen emberek válnak, akik „hagyják magukat” zaklatni. Tény, hogy a bátortalanság a mobbing melegágya lehet, hiszen aki áldozatként hajlamos viselkedni, azt könnyen áldozattá is teszik – még a munkahelyen is.

A képlet azonban nem ilyen egyszerű. Bizonyos viselkedés- és személyiségjegyek persze gyakran irritálók a környezet számára, alapot adhatnak arra, hogy a közösség az egyén ellen forduljon. Irritáló lehet egy visszavonulásra, alárendelődésre, kudarckerülésre hajlamos személyiség is, de az lehet az ingerlékeny, veszekedésre hajlamos is (persze őt nehezebb kikezdeni, mert nem hagyja magát, támad :)). Szintén rizikós a pesszimista, aggodalmaskodó hozzáállás. De hányszor látunk példát arra is, hogy a kifejezetten ambiciózus, öntudatos, a véleményüket elmondani merő és azért kiálló emberekből lesz szép lassan áldozat!? És hogy miért? A válasz leginkább az adott közösség, az adott szervezet értékrendjével, napi működésével hozható összefüggésbe.

Mi van a háttérben?

A mobbing hátterében álló alapvető ok a szervezet diszfunkcionális működése. Ha a szervezetre jellemző a problémák elodázása, hosszabb időn keresztüli figyelmen kívül hagyása, az energiák nem megfelelő levezetése, a feszültség csak generálódni fog a közösség tagjai között, ami előbb-utóbb az emberi kapcsolatokra is negatívan hat.

Rizikótényező a nagyfokú teljesítményorientáció, ami napjaink munkahelyeit jellemzi, hiszen a versengő, rivalizáló viselkedés hamar átcsaphat egymás szemérmetlen eltiprásába.

Ha túl sok munka van, az is veszélyes, főleg, ha rossz munkaszervezéssel párosul. De nem kevésbé veszélytelen a túl kevés feladat sem, hiszen amikor „több az eszkimó, mint a fóka”, hiszen olyankor néhány dolgozónak nem jut elég valódi feladat. Ez pedig elvezethet a feladatokért való harchoz, illetve ahhoz, hogy a dolgozók egymás kárára akarnak kitűnni a többiek közül, és a dolgozó egyén nem egy abszolút jó teljesítményt próbál nyújtani, hanem a másiktól kvázi elvéve a feladatot próbál relatíve jobbnak tűnni.

Nagyon fontos szerepe van a vezetőnek is, hiszen az ő igazságtalan viselkedése frusztrációt és bizalmatlanságot alakít ki a közösségben, ami szintén rossz hatással van a munkahelyi hangulatra és a dolgozók egymással szembeni viselkedésére.

És a következmények

A mobbing egy tipikus stressztényező, és az áldozat hamar produkálni kezdi a tipikus stressztüneteket. Leginkább pszichoszomatikus tünetek sorozata jelentkezik nála, állandóan megbetegszik. Feszültté, szorongóvá válik, alvásproblémákkal, gyomor- és fejfájással küzd. A stresszreakciónak megfelelően a szervezet persze egy ideig próbál küzdeni a helyzet és a keletkező tünetek ellen, de bizony egy idő után fizikailag és pszichológiailag is kimerül, feladja a küzdelmet. Jellemzőbbé válhat az arra hajlamosaknál az alkoholfogyasztás és a cigarettázás, még szélsőségesebb esetben a különféle gyógyszerek fogyasztása. Jellemző továbbá a szervezet kimerülési folyamatával párhuzamosan a negatív mentális reakciók jelentkezése, pl. alvászavar, evészavar, depresszió, agresszió, önbizalomhiány. És bizony ezt sokáig tűrni nem szabad!

Valamit tenni kell

Első körben érdemes lehet kísérletet tenni a helyzet tisztázására. Azaz: vezethet az eredményre, ha az áldozat beszél a zaklatóval, nyílttá téve ezzel a problémát és megpróbálva feltárni az okokat. Sokszor ugyanis éppen az a probléma fő forrása, hogy az áldozat mindent eltűr, elvisel. Pedig a nyílt kommunikáció sokszor nagyon hasznos lehet egy ilyen helyzetben. Előfordulhat, hogy e folyamat menedzseléséhez egy mediáló személyre is szükség lesz, aki mindkét féltől függetlenül mederben tudja tartani a tisztázó beszélgetés menetét, és pártatlanul tudja támogatja a tisztázási, „békülési” folyamatot. Ez a mediáló személy lehet a felek vezetője (feltéve, hogy nem maga a vezető a zaklató fél, amire azért gyakran látunk példát), vagy lehet egy független kolléga is (általában a cég HR-ese).

Van azonban olyan helyzet, amikor ez a tisztázás nem jön be, vagy eleve teljesen fölösleges vele próbálkozni. Ilyenkor muszáj elgondolkodni azon, miként tudsz kilépni a helyzetből akár egy új munkakörbe, másik osztályra kerüléssel, vagy végső esetben a szervezetből való kilépéssel. Mindezt azzal a tudattal, hogy a váltás nem katasztrófa, ahogy ezt már a http://repaczkirita.hu/az-allas-elvesztese-mint-lehetoseg/ írásban is olvashattad. 🙂

Posted in Blog and tagged , , , , .